Anita, Jani és Judit (vagy JAnita és Judit, vagy Junita, bár utóbbi elég debilen hangzik… mindegy, úgyse tetszett nekik a név-összevonós dolog :P) jöttek és jól meglátogattak. Szerda éjszaka értek a helsinki repülőtérre, majd csütörtök reggel csatlakoztam hozzájuk egy kis Helsinki szemrevételezésre (csak, hogy pontosítsak, október 5-én). Hajnalok hajnalán keltem (olyan 4 körül), hogy elérjem a vonatomat. Köztudott, hogy Finnország nem épp a tökéletes tömegközlekedéséről híres, így miután elértem a buszomat, még vagy fél órát kellett várnom, hogy megjöjjön az IC. Ami nem mellesleg a hajnali kelésért cserébe legalább 33 euróba került… Viszont kényelmes volt, és végre nem fáztam. Ingridnek is bejött. Mire pedig Helsinkibe értem, addigra ki is világosodott.

A kimaradhatatlan finn-pukkasztó puszilkodás és ölelkezés után nyakunkba vettük  várost – legalábbis nagy döntésképtelenségünkben mentünk amerre láttunk. Először találtunk egy csini parkot, tóval, amiről utólag kiderült, hogy annyira nem is tó, mert közvetlenül kapcsolódik a tengerhez. Csini park után következett egy mini sziget, pufók verebekkel. Utána komolyabbra vettük a figurát, és kis kultúrprogram révén megnéztük kívülről-belülről az Uspenskin Cathedralt (magyarul nem tetszik a neve, így marad az angol verzió). Aztán császkáltunk a környéken, kívülről megcsodáltuk a Helsinki Cathedralt, ami nekem ezzel a sok fehérrel igen csak bejött.

Majd következett egy viszonylag sétáló utca, egy cuki szuvenír bolttal, ami olyan őrületesen drága volt, hogy csak na. De legalább normális szuvenírek voltak benne, nem a klasszikus gagyi bóvlik. Ezután következett a piac, mert volt szerencsénk belebotlani egybe, majd az Old Market Place-t néztük meg. Ami nagyon nagyon király! Szuvenírként el is kezdtünk bevásárolni, vettünk óriás habcsókot, majd visszatérve a piacra a vacsorára gondolva vettünk egy rakat gombát meg áfonyát.

Aztán elmentünk megnézni, hogy pontosan honnan is indul a buszunk vissza Lappeenrantába. Mint kiderült az egyik plázának a -2. szintjéről. Igen csak helytakarékos megoldás, mit ne mondjak. Utána kicsit punnyadtunk a Burger Kingben, mert mindenki keveset aludt, és addigra már a lábunkat is lejártuk. Pihenés után visszamentünk a vasútállomásra, ahol felvettük a csomagokat, majd visszamentünk a plázába/buszállomásra.

Onnibusszal utaztunk haza, ami igaz, hogy olcsó(bb) volt, viszont nem volt túl kényelmes. Ráadásul én majd megfagytam (szokás szerint). Lappeenrantában nem is kellett sokat várni a helyi buszunkra. Kb. este 9 körül már a lakásban is voltunk, hullafáradtan. Aztán mindenki nekilátott vacsit készíteni/lepancsizni, utána pedig mentünk szunyálni. Megjegyzendő, hogy finom lett a gombapöri.

A képek telefonnal és fényképezővel közösen készültek, sőt még az Anita által kattintgatott képek közül is beraktam párat (csak, hogy azért legye kép az én fejemről is).