Szeptember 17-én, vasárnap olyan szép napos idő volt, hogy gondoltunk egyet a srácokkal és elmentünk sétálni. Nem jutottunk annyira messze, de azért a legközelebbi szigetre átmásztunk. A hidak/töltések kicsit csalódások voltak, nem volt olyan szép, mint amire számítottam, de még nem adtam fel, hogy egy még távolabbi szigetre eljussak. Egyedüli problémát az okozza, hogy nem jár hétvégente az a busz, ami az első szigetnek elvisz a végére (busz nélkül elég durva séta lenne, és rámenne egy egész nap, plusz utána a térdem is használhatatlan lenne).

Visszatérve a sétánkra, mondhatjuk, hogy papás-mamásat játszottunk, ugyanis Lacival felváltva szóltunk rá Bencére, hogy ne rugdossa már szegény szerencsétlen gombákat. 😀 Laci meg utálja a kéket. Ja nem, mégse. Én meg szereztem csini csillogó köveket. 🙂 Ó, és láttunk frizbi-golf pályát, meg frizbi-golfozó srácokat. Furák a finnek…